Vérvörös vihar

1890. év remek évnek bizonyult Londonban, majd azt követők a megnagyobbodott népesség miatt, kevésbé voltak szerencsések a frissen érkező munkakeresőknek. Öt év alatt a város lakossága túlnőtt önmagán, megkezdődtek a szegénységek, éhezések, kialakultak az első szegénynegyedek.

Mennydörgés zengte be a londoni égboltot. Viharos szél méretes hullámokat keltett a Temze vizén. A zord idő ellenére egy kisebb csapat járta a város utcáit. Egyik kereszteződésnél szétváltak, majd a következőnél ismét egyesültek. Ez ment több lakónegyeden keresztül, míg el nem értek a folyópartra. A vízfelszín az alsó utakig felcsapott, de a kis csapatot nem érte el, viszont az esetleges járókelőket távol tartotta. A három fő nyakából előhúzott egy-egy talizmánt, majd az ég felé emelték. Mindegyik tárgyból fénynyaláb indult meg a sötét viharfelhők felé, majd eltűnésük után a négy férfi holtan esett össze.

Másnap az újság egy csoportos öngyilkosságról számolt be, amelyben három férfi vetett véget az életének. A kertvárosban mindenki rendszeresen vásárolta a Daily News című napilapot, ez biztosította számukra az állandó beszédtémát. Az idősebb asszonyok a kerítés fölött vagy a nyugodt lakásban egy tea mellett vesézték ki a nap legfontosabb híreit. Tamara Smith sem volt különb barátnőinél. Aznap is szorgosan öntözte a tulipánjait, miközben szomszédjával beszélgetett.

-          Hallott az öngyilkosságokról? – érdeklődött a másik nő. Őszülő barna haja egy elegáns kontyban volt összefogva, hasonlóan Mrs. Smithéhez, azonban a vele szemben állónak festett szőke haja kevésbé hatott természetesen.

-          Hallottam Maggie. Rettentő, én mondom. Négy fiatalember ilyen cselekedetet végrehajtott, szörnyű. – válaszolt.

-          Nem bízom abban, hogy öngyilkosság lett volna. Elképzelhető, hogy visszatért a sorozatgyilkos…

-          Igen, én is azon gondolkodtam. Azóta kezdődtek el a rejtélyes öngyilkosságok, mióta kiadták a Harrison-házat. – támaszkodott a kerítésnek az idős hölgy. Tekintetét pedig le se vette a szemben lévő sötét tetős családi házról. Az új lakók alig egy hete költöztek be, azonban senki sem látta a házaspárt.

Pillanatok múlva a házacska fa ajtaja kicsapódott és egy vörös hajú állapotos nőt segített ki rajta férje. A szemben álló barátnőpáros meglepetten pislogtak, Maggie szája az ámulattól kisség szét is nyílt. Egészen addig szemmel követték az eseményeket, míg a nő és férje be nem szálltak a ház előtt álló fekete luxusautóba, majd ki nem hajtottak az utcából.

Napok teltek el, de a házaspár nem tért vissza. Azóta a napilap több öngyilkosságot is közölt az olvasókkal, és egyre többen gyanakodtak. Egyik este Mrs. Smith újra a szemben lévő házat bűvölte kék szemével. Meglepődve vette észre, hogy felgyúltak a villanyok a házban és két alakot vett észre.

-          Victor… Victor gyere, mert megjöttek. – pattant fel a nő. Férje a fotelben ülve nézte tovább az argentin szappanoperát.

-          Tamara, nem kellene foglalkoznod velük. Ők is élik a saját kis életüket.

-          De figyelj Victor… nincs náluk gyerek… - hunyorgott az ablakra tapadva a feleség. Aztán egy sikítás hagyta el ajkait, amit két halk dörrenés kísért. Férje ijedten pattant fel, majd az asztalba kapaszkodó asszony segítségére sietett. A nő egész testében remegett, a mellette álló férfi segítségével sem tudott két lábon maradni. Mr. Smith felnézett, de szemei elkerekedtek a szomszédablakban lengedező véres függönytől.

-          A… a nő… lelőtte. – habogott felesége, miközben igyekezett a férj óvó karjaiba bújni. A hír villámként terjedt, főleg a rendőrök megérkezését követően. A szolgálati autók villódzása beragyogta az egész utcát. Minden lakó kiözönlött az utcára, majd megkezdődtek a találgatások. Másnapi lap címoldalán egy véres függöny és egy többoldalas szöveg volt.

Gyilkosság a Kertvárosban
- Sorozatgyilkos visszatért, vagy most távozott végleg? –